Prosopagnosia

Születésünk első pillanatától arcok vesznek minket körül. Rokonaink, barátaink, kollégáink arca; boldog, szomorú, fiatal, idős, attraktív, riasztó arcok; szemből, profilból, új frizurával, más szemüvegben, szakáll nélkül, 25 év múlva, stb. Ennyi folyton változó tulajdonság ellenére is könnyen megismerjük a nagyon rég nem látott ismerőseinket akár egy zsúfolt pályaudvaron. Bár az arcon egyszerre jelenlévő számtalan jellemzőnek a gyors elemzése és az arcok, ill. hozzájuk kötődő tulajdonságok felismerése legtöbbünk számára semmilyen nehézséget nem jelent, a mai napig nehéz az emberéhez hasonló hatékonyságú és kapacitású arcfelismerő szoftvert alkotni. Az arcfelismerés mikéntje azonban nem csak a gépi látást kutatók és pszichológusok elméleti kihívása, hanem néhány embertársunk számára mindennapi, gyakorlati nehézség. Az arcvakság, vagy más néven a prosopagnosia kutatási szempontból az egyik legérdekesebb neuropszichológiai zavar, melynek egyik ritka és súlyos formája minden korábbi idegrendszeri sérülés hiányában, születéstől fogva jelen van. A fejlődési arcvakság vizsgálati eredmények szerint száz emberből legalább kettőnek nehezíti meg a mindennapjait. A „nagy számok törvénye” alapján eszerint, ha önnek van 300 ismerőse a közösségi oldalon, akkor abból lehet akár 5-6 olyan, akik nem ismernék meg önt, ha az utcán összefutnak. Hogy miért? Hogy nem jött rá eddig, vagy hogyan „tartják titokban” ezek az emberek ezt a nehézséget? Sokat megtudhat erről, valamint a zavarról általában különböző ismeretterjesztő anyagainkból. A Kompenzációk oldalon elolvashatja. A gyakori szociális nehézségeken, beilleszkedési zavarokon túl az arcvak embereknek a legközvetlenebb hozzátartozóik, sőt, önmaguk felismerésével is komoly problémáik vannak. Az arcfelismerési nehézség átfogó vizsgálatával és agyi folyamatainak tanulmányozásával az egészséges arcészlelési folyamatok megértéséhez is közelebb kerülhetünk. A zavar pszichológiai, ezáltal pedig az idegrendszeri háttérmechanizmusainak megértését és esetleges terápiás lehetőségek kidolgozását sürgetik azok a vizsgálati eredmények, melyek arra a következtetésre vezettek, hogy a veleszületett arcvakság generációról generációra öröklődőik.

A prosopagnosia kifejezés a görög prosopon (arc) és az agnosia (nem ismerni) szóból származik. A prosopagnosiások nem, vagy csak nagyon nehezen képesek felismerni az ismerős arcokat. A tiszta prosopagnosia nem magyarázható sem emlékezeti, sem intellektuális, ill. alacsonyabb rendű vizuális deficittel és nem társul más vizuális kategória felismerési zavarával. A prosopagnosiások tehát a tárgyakat képesek felismerni, a nehézség csak az arcok felismerésekor, ill. az archoz kapcsolódó kategorizációs folyamatok (nem, érzelem, identitás, szépség, hasonlóság, szájmozgás, stb.) során jelentkezik.

Bodamer (1947) volt az első, aki három II. Világháborús sérültnél írta le a zavart. Egyik betege a legközvetlenebb ismerőseit sem ismerte fel, de Hitlert azonnal megismerte az egyedi bajusz- és a hajviselete miatt.

Oliver Sacks (2008) – aki a prosopagnosia köztudatba kerüléséért A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét c. történet megírásával a legtöbbet tett – egy betege a lábfejét is összekeverte a cipőjével, de ami ennél érdekesebb, hogy a feleségét és a diákjait sem ismerte fel, csak a hangjuk és a mozgásuk alapján. Ugyan Sacks híresé vált betege a saját felesége fejét is kalapnak nézte, a prosopagnosiás betegek többségének arcdiszkriminációs képessége ép, el tudják tehát különíteni az arcot más tárgyaktól, de képtelenek eldönteni, hogy az arc kié. Bodamer és Sacks, ill. mások által leírt betegek tüneteikben hasonlóak, azonban a tünetek mögött álló okok eltérőek lehetnek.

A prosopagnosia az agy vizuális rendszerének – ezen belül a temporális kéreg alsó részterületének (FFA – fusiform face area és OFA – occipital face area) – szelektív sérüléséből, vagy diszfunkciójából ered. A zavar mögött nem minden esetben találunk agyi károsodást. Azok a prosopagnosiások, akik élettörténetében nem igazolható agysérülés, többnyire születésük kezdetétől arcfelismerési problémákkal küzdenek. A zavar eme típusát fejlődési prosopagnosiaként említi a szakirodalom. Az elmúlt évtizedben számos tanulmány foglalkozott az arcfelismerési zavarban szenvedők perceptuális képességeivel és próbálta a deficiten keresztül az egészséges emberi arcészlelés folyamatát megérteni. Laboratóriumunkban igyekszünk új módszerek és kísérleti eljárások kidolgozásával magunk is hozzájárulni a normál arcfelismerési folyamatok megértéséhez. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy olyan vizsgálati személyeket is felmérhessünk, akiknek arcfelismerési problémáik vannak. Ez az oldal segít abban, hogy tájékozódjon az arcfelismerési zavarokról, ill. ha úgy érzi, arcfelismerési problémái vannak, esetleg épp ellenkezőleg, Ön kiváló arcfelismerő, akkor kapcsolatba léphessen velünk.

Töltse ki online kérdőívünket és adja meg elérhetőségi adatait, hogy válaszainak kiértékelése után értesíteni tudjuk az eredményekről. Ha a válaszai alapján valószínűsíthető, hogy Ön prosopagnosiás, úgy lehetősége nyílik laborunkban térítésmentesen egy vizsgálatban részt venni, mely segítségével feltérképezzük a zavar típusát, pontos paramétereit és személyreszabott visszajelzést készítünk teljesítményéről. Amennyiben részletesen szeretné tesztelni arcfelismerési teljesítményét, regisztráljon és végezze el a teszteket!

Köszönjük együttműködését.